Most őszintén: lehetek-e őszinte a gyülekezetben, és vajon ő szintén lehet-e teljesen őszinte?
"Őszinteség — Kívánatos, de vajon elegendő?
CSAKUGYAN kívánatos az őszinteség a mindennapokban?
Az „őszinteség” jelentése: ’az a jellembeli tulajdonság, amikor valaki az érzelmeit, gondolatait ferdítés, kertelés nélkül híven közli, kinyilvánítja mások előtt; egyeneslelkűség, nyíltszívűség’.
Nyilvánvaló tehát, hogy ennek a tulajdonságnak nagy hasznát vesszük a másokkal való jó kapcsolat erősítésében. Pál apostol a következőkre intett: „engedelmeskedjetek mindenben hústest szerinti uraitoknak, nem látszatszolgálat cselekedeteivel, mint akik embereknek járnak kedvében, hanem szívbeli őszinteséggel, Jehova félelmével” (Kolosszé 3:22). Ki ne értékelné, ha ilyen őszinte személy az alkalmazottja? A mai világban az őszinte személyeknek jobbak lehetnek az esélyeik arra, hogy munkát találjanak, és meg is tudják tartani azt.
Ám az őszinteség attól válik igazán kívánatossá, ahogyan az Istennel való kapcsolatunkat érinti. Az ókori izraeliták Isten áldását élvezték, amikor gondosan megtartották a törvényeket és az ünnepeket. Amikor Pál a gyülekezet tisztaságáról beszélt, így buzdította a keresztényeket:
„ne régi kovásszal tartsuk meg az ünnepet, ne is a rosszaság és a gonoszság kovászával, hanem az őszinteség és az igazság kovásztalan kenyereivel” (1Korintus 5:8).
Ahhoz, hogy az imádatunk elfogadható legyen Isten előtt, az őszinteség nemcsak kívánatos, de elengedhetetlen is. Ám ahogy megfigyelhettük, az őszinteség önmagában nem elegendő. Ki kell egészítenünk azt igazsággal.
A Titanic építői és utasai meglehet, hogy őszintén hittek abban, hogy ez az óceánjáró elsüllyeszthetetlen. A hajó 1912-ben, az első útján mégis nekiütközött egy jéghegynek, és 1517 ember vesztette életét. Megeshet, hogy bizonyos első századi zsidók is őszintén hittek az Istennek bemutatott imádatukban, azonban „nem pontos ismeret szerint” volt bennük buzgalom (Róma 10:2).
Ahhoz, hogy mi elfogadhatók legyünk Isten előtt, őszinte hitünket pontos felvilágosításra kell alapoznunk. A környékén élő Jehova Tanúi boldogan segítenek Önnek megvizsgálni, hogy mit foglal magában az Istennek őszinteséggel és igazsággal végzett szolgálat."
- Őszinteség — Kívánatos, de vajon elegendő?
Ezek után a mai napiszöveg:
Május 1., hétfő
„Mindannyian. . . elálmélkodtak a szájából elhangzó megnyerő szavakon” (Luk 4:22).
Úgy utánozhatjuk Jézus megnyerő beszédét, ha kedvesek és udvariasak vagyunk, és figyelünk mások érzéseire. Amikor Jézus látta, hogy az emberek milyen erőfeszítéseket tettek, hogy hallhassák, szánalomra indult, „és kezdte őket sok mindenre tanítani” (Márk 6:34). Még akkor sem beszélt nyersen, amikor sértegették (1Pét 2:23). Ha jól ismerünk valakit, például egy családtagunkat vagy egy jó barátunkat a gyülekezetben, nem mindig könnyű szelíden és tapintatosan beszélnünk vele.
Talán úgy érezzük, hogy nyugodtan lehetünk teljesen őszinték.
Vajon Jézus úgy gondolta, hogy mivel szoros kapcsolatban van a tanítványaival, ez feljogosítja őt arra, hogy nyersen beszéljen velük?
Egyáltalán nem.
Amikor a követői folyton azon vitatkoztak, hogy melyikük a nagyobb, Jézus kedves szavakkal és egy szemléltetéssel a helyes irányba terelte őket (Márk 9:33–37). A vének utánozhatják Jézus példáját, ha a „szelídség szellemében” adnak tanácsot (Gal 6:1). w15 12/15 3:15–16
Vonjunk le következtetést:
"Mit tanít a Biblia? A hitünknek őszintének kell lennie, nem lehetünk képmutatók.
Jézus nyíltan megmondta kora vallási vezetőinek, hogy miért nem fogadta el Isten az imádatukat:
„Találóan prófétált rólatok Ézsaiás, ti képmutatók, ahogy meg van írva: »Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve messze eltávolodott tőlem . . .«” (Márk 7:6). Ám az őszinteség önmagában nem elég.
Jézus rámutatott, mi volt a legfőbb hiba abban, ahogyan a vallási vezetők és követőik Istent imádták. Rájuk alkalmazta Isten szavait. Ezt mondta:
„Hiába imádnak engem, mert tanokként emberek parancsait tanítják” (Márk 7:7).
Azért volt hiábavaló az imádatuk, mert a vallási hagyományaikat fontosabbnak tartották, mint Isten parancsolatait."
- 5. Istennek mindegy, hogyan imádjuk – Igaz ez?