"19. Mi az „egy test”, és kit nevezett ki Jézus arra, hogy ugyan azt a szellemi táplálékot szolgálja fel minden tagjának?

¹⁹ A keresztény gyülekezet „egy test”, és Jézus a „feje” (Efezus 1:22, 23). Az egységes gyülekezet egyéni felkent tagjai mindannyian ugyan azt a szellemi eledelt kapják. Ebből a célból a „Gazdájuk” egy kollektív vagy összetett „hű sáfár” osztályt nevezett ki itt a földön i. sz. 33 pünkösdjén: a felkent keresztények testületét.

Mivel a „gazda” — amikor 1919-ben visszatért — a testület maradék tagjait hűnek és értelmesnek találta abban a munkában, amelyet rájuk bízott, tudniillik hogy „táplálékkal” lássák el az övéit, „összes javai fölé” kinevezte őket (Lukács 12:42–44).

A tények azt mutatják, hogy 1919 óta ez a „sáfár” hűséggel gondját viselte a gazda „javainak”."

• w84 4/1 26–30. o.
• „Egy az Úr, egy a hit, egy az alámerítkezés”

A fenti idézetet vessük össze ezzel: 

"17. Hogy értettük a Máté 24:46 szavait Jézus megérkezésével kapcsolatban?

¹⁷ Korábban az jelent meg a kiadványainkban, hogy ez az utóbbi négy írásszöveg Jézusnak az 1918-ban történő megérkezésére, vagyis eljövetelére utal. Példaként vizsgáljuk meg Jézus kijelentését a hű és értelmes rabszolgáról. (Olvassátok fel: Máté 24:45–47.) Úgy gondoltuk, hogy a 46. versben említett megérkezés azt jelenti, hogy Jézus 1918-ban eljött és megvizsgálta a felkenteket, hogy elfogadható módon szolgálják-e Jehovát.

Valamint úgy véltük, hogy az Úr 1919-ben nevezte ki a rabszolgát mindene fölé (Mal 3:1).

Viszont Jézus próféciájának további tanulmányozása alapján szükséges kiigazítást tennünk azt illetően, hogy mikor teljesednek be Jézus próféciájának egyes részletei. Miért?

...

¹⁹ Foglaljuk össze, hogy mit tanultunk ebből a cikkből. Először megvizsgáltuk, hogy

a nagy nyomorúság nem 1914-ben kezdődött,

hanem akkor kezdődik majd, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete megtámadja Nagy Babilont. Aztán elemeztük, hogy

Jézus nem 1914-ben kezdte el juhnak vagy kecskének ítélni az embereket,

hanem a nagy nyomorúság alatt teszi majd. Végül kitértünk rá, hogy

Jézus nem 1919-ben jött el, hogy kinevezze a hű rabszolgát mindene fölé,

hanem a nagy nyomorúság alatt fogja ezt megtenni.

Vagyis mind a három esemény ugyanahhoz a jövőbeli időszakhoz köthető: a nagy nyomorúsághoz.

Vajon ez a kiigazítás más vonatkozásban is érinti azt, ahogyan eddig a hű rabszolgáról szóló szemléltetést értettük?"

• w13 7/15 3–8. o.
• „Mondd meg nekünk, mikor lesznek ezek”

Bizonybizony! 

Ráadásul éppen kiket ítélt el a watchtowerinc,

amikor a kiigazításra érett 1919-es hűdeértelmesrabszolgai kinewezéséwel kérkedett,

ami MEG SEM TÖRTÉNT, de majd meg fog, bizony!? 

Hát a hazug disznó szektákat! 

Csaképp kiderült, hogy

ők hazudtak akkor is,

ennélfogva én most idemásolom azt a bizonyos cikket, amiről a watchtowerinc megállapította, hogy

nemigazán  igazság az, amit cirka 100 évig igazságnak tanítottak!

[Figyelem, a következő szöwegben mintegy 40, azaz negywen alkalommal fordul elő a "szekta" szó walamilyen formában!!!] 

„Egy az Úr, egy a hit, egy az alámerítkezés”

„Egy az Úr, egy a hit, egy az alámerítkezés; egy az Istene és Atyja mindenkinek, ő van mindenek felett” (EFEZUS 4:4–6).

1, 2. a) Mit közölt nagyon világosan Jehova saját magáról Mózes által? b) Volt-e helye Izraelben különböző vallásos véleményeknek?

„JEHOVA, a mi Istenünk egy Jehova! Ne kövessetek más isteneket, azoknak a népeknek isteneit, akik körülöttetek vannak (mert Jehova, a te Istened te közötted, kizárólagos önátadást követelő Isten).” Mózes nem hagyott kétséget az izraeliták elméjében, akik Moáb mezején egybegyűltek röviddel az Ígéret földjére való bevonulásuk előtt. Világosan kijelentette, hogy Istenük, Jehova, egyedüli Isten, és hogy Jehova kizárólagos imádatot követel. Egy korábbi beszédében Mózes ezt mondta: „Jehova az igaz Isten fenn a mennyekben és lenn a földön. Nincs más. Tartsd meg rendelkezéseit és parancsolatait, amelyeket ma parancsolok neked, hogy jól legyen dolgod” (5Mózes 6:4, 14, 15; 4:39, 40).

² Ezekben a szavakban szó sincs eltérő vallásos véleményről! Izraelnek csak egyetlen Istene volt. És Jehova világosan tudtul adta az egyedüli módot, ahogyan őt imádni kell.

Megjelennek a zsidó szekták

3. Mivel a zsidók többsége nem maradt hű Jehovához, idővel mi történt velük?

³ Ámde az egyedüli igaz Isten, Jehova tiszta imádatának gyakorlása helyett a legtöbb izraelita hitehagyottá lett és pogány bálvány isteneket imádott (Jeremiás 17:13; 19:5). Ezért nem lett jó dolguk. I. e. 607-ben Jeruzsálemet elpusztították a babiloniak és sok zsidót Babilonba vittek száműzetésbe. Hetven évvel később egy hithű maradék visszatért Jeruzsálembe és újabb templomot kezdett építeni Jehova imádatára. De ahogy múlt az idő, a zsidók többsége megtagadta a hitét, és később különböző szektákra hullott szét.

4, 5. a) Írj le néhány zsidó szektát, amely a babiloni fogság után alakult ki. b) Vajon javára szolgáltak-e a zsidóknak ezek a széthúzást okozó szekták? Magyarázd meg ezt.

⁴ Az i. e. negyedik vagy harmadik században a Hasidim (vagy „kegyesek”) szektája fejlődött ki. Ezek túlbuzgók voltak a judaista törvény betartása terén, és általában úgy tekintik őket, mint két későbbi — az i. e. második században létrejött — szekta előfutárait. Ez a két szekta: az esszénusok és a farizeusok. Mind az esszénusok, mind a farizeusok elfogadták a lélek halhatatlansága görög tantételét. Ettől eltérően, a szadduceusok szektája nem hitt a halál utáni életben. A Biblia beszél a szadduceusoknak és a farizeusoknak az apostolok idejében is fennálló ellentéteiről (Cselekedetek 23:7–10). A The Concise Jewish Encyclopedia kijelenti: „A kettő között fennálló feszültség néhol öldökléshez és polgárháborúhoz vezetett.”

⁵ Egy másik zsidó szekta is létezett az i. sz. első században: a zelóták. Ezek harcos nacionalisták voltak, akik sokat tettek azért, hogy a zsidók sikeresen fellázadjanak a rómaiak ellen i. sz. 66-ban. Később pedig igyekeztek uralmuk alá vonni a többi fegyveres szektát Jeruzsálemben, ami polgárháborút és sok-sok szenvedést okozott. Az egymással versengő zsidó szekták közötti fegyveres harc még az i. sz. 70-ben bekövetkezett utolsó római ostrom és Jeruzsálem pusztulása idején is tartott. Nyilvánvaló, hogy egyáltalán nem vált a zsidók javára a szektás viszálykodás és az egyedüli Isten, Jehova egységes, tiszta imádatától való hűtlen elszakadás.

A korai keresztények nem alkottak szektát

6. Miért tartották távol magukat az első századi keresztények a zsidó szektáktól?

⁶ Felesleges hangsúlyozni, hogy a korai keresztények távol tartották magukat a zsidók szektás viszálykodásaitól. Tudták, hogy a farizeusok és a szadduceusok Jézus legádázabb ellenségei közé tartoztak. De Krisztus követői nem osztották az esszénusok hitnézetét sem a lélek halhatatlansága kérdésében, de nem fogadták el azok szerzetesi, aszkétikus életmódját sem. S mint semlegesek, nem vállaltak közösséget a nacionalista zelótákkal (János 17:16; 18:36). A keresztények inkább az egyedüli igaz Isten egységes, tiszta imádatát gyakorolták, összhangban azzal, amit Jézus egy nem zsidó asszonynak mondott: „Eljön az óra, és az most van, amikor az igaz imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát” (János 4:23).

7. Mit mondott Jézus és Pál, és mire utaltak a szavaik az igaz keresztény imádatra vonatkozóan?

⁷ Pál apostol kijelentette az igaz keresztényeknek: „Nekünk azonban egy Istenünk van: az Atya, akitől származik minden, mi is őérette, és egy Urunk van: Jézus Krisztus, aki által van minden, és mi is általa” (1Korinthus 8:6). Az igaz keresztényiség az egy Isten és Atya, Jehova egységes imádatát jelenti az egy Úr, Jézus Krisztus által. Jézus azt mondta tanítványainak: „Egy a ti vezetőtök: a Krisztus” (Máté 23:10).

8. Miért nem nevezhetjük szektának a korai keresztényeket?

⁸ Igaz, a régebben megalapított zsidó szekták tagjai lenézően szektának nevezték a korai keresztényeket (a görög haiʹre·sis kifejezést használva, ami ’olyan emberek testületét jelenti, akik elszakadtak a többitől és saját nézeteiket követik’) (Cselekedetek 24:5; 28:22). Ámde Pál apostol Félix helytartó előtt mondott beszédében visszautasította ezt a helytelen megnevezést, és kijelentette: „A szerint az út szerint, amelyet [vallásos ellenfelei] ’szektának’ neveznek, úgy végzek szent szolgálatot ősatyáim Istenének” (Cselekedetek 24:14). A keresztényeket semmiképpen nem lehetett szektának nevezni, mivel Jézus Krisztust követték, nem pedig valamelyik embert. Azonkívül ők egyáltalán nem voltak az i. sz. első századában létező valamelyik szekta vadhajtásai!

Nincs szektás megosztottság

9, 10. a) Miért nem lett volna szabad a keresztényiségnek különböző egyházakra és szektákra széthullani? b) Milyen téves elméletek születtek a keresztényiség eredetével kapcsolatban?

⁹ A korai keresztényiség nem volt szekta. Nem is arra volt szánva, hogy különálló szektákra hulljon szét. Amikor Atyjához imádkozott, Krisztus azért könyörgött, hogy tanítványai ’mindannyian egyek legyenek’ (János 17:21). Tanítványai közt ’szeretetnek kellett uralkodni’ (János 13:35). Mindez természetesen kizárta a széthúzó szekták megalakulását.

¹⁰ Ez a tény meghazudtolja számos történész és teológus azon állítását, hogy többféle keresztényiség is létezik. Ezek beszélnek ugyanis „zsidó keresztényiségről” (amit feltételezésük szerint Jakab, Péter és János védelmezett). Ezzel ellentétben állt szerintük a „pogány keresztényiség” (amit állítólag Pál védelmezett). Utalnak „Johannita [vagy jánosi] teológiára” és „páli teológiára”, és azt állítják, hogy a keresztényiség sohasem tudott volna elterjedni az egész világon, ha Pál nem formálta volna át azt teljes egészében. Ezeket az elméleteket olyan férfiak állították fel, akik vagy nem hittek a keresztényiségben, vagy természetesnek vették, hogy a kereszténység több száz egyházból és szektából álljon.

11. a) Mely írásszövegek mutatják, hogy nem Pál találta ki a keresztény hitnek a nem zsidók közötti elterjesztését? b) Helyeselte vajon Pál a széthúzást okozó szektákat? c) Milyen esemény szemlélteti a Pál és a munkatársai között uralkodó egységet?

¹¹ A tények azonban mást mutatnak. Még mielőtt Pál kereszténnyé lett, Jézus Krisztus már megbízta tanítványait, hogy az összes nemzetben az ő tanúi legyenek (Máté 28:19, 20; Cselekedetek 1:8). Maga Pál is keményen harcolt az olyan tendencia ellen, hogy embereket kövessenek. Kijelentette: „Ne legyenek nézeteltérések köztetek” (1Korinthus 1:10–15; 3:3–5). Tehát teljesen hiábavaló azt állítani, hogy Pálnak másféle felfogása volt a keresztényiségről, mint mondjuk Jakabnak, Péternek és Jánosnak. Ők mindannyian egységesek voltak a jó hír terjesztésében. Egy alkalommal, valószínűleg a körülmetéléssel kapcsolatos tanácskozáson, mind a négyen szorosan együttműködtek a prédikáló terület felosztásának kérdésében (Galata 2:7–9).

Figyelmeztetés a szakadások ellen

12. Volt-e valamiféle ellenségeskedés Pál és Péter között?

¹² Természetesen, mint tökéletlen embereknél, az első keresztényeknél is voltak különbségek, még egyes súlyos gyülekezeti felelősségek vállalásának kérdésében is. A szíriai Antiochiában például Pál helyreigazította Pétert egy bizonyos dologban (Galata 2:11–14). De vajon Péter különvált és külön szektát alapított, mintha nem értett volna egyet az állítólagos páli keresztény felfogással? Egyáltalán nem, mert évekkel később, körülbelül i. sz. 64-ben, igen szeretetteljes módon beszélt Pálról (2Péter 3:15, 16).

13, 14. a) Hová sorolta Pál a „nézeteltéréseket” és a „szektákat”? b) Pál szerint hogyan kellett bánni a szektákat előmozdító egyénekkel?

¹³ Isteni ihletés alatt Pál felsorol „szakadásokat” és „szektákat” a „test cselekedetei” között. Ezt írta: „A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: paráznaság, tisztátalanság, gátlástalan viselkedés, bálványimádás, spiritizmus gyakorlása, ellenségeskedések, civakodás, féltékenység, dühkitörések, veszekedések, nézeteltérések, szakadások, szekták . . . Akik ilyeneket gyakorolnak, nem öröklik Isten Királyságát” (Galata 5:19–21).

¹⁴ Mivel azok, akik „szakadásokat” okoznak és „szektákat” alakítanak, „nem öröklik Isten Királyságát”, nem tűrhetők meg az igaz keresztény gyülekezetben. Ezért Pál ezt írta Titusnak: „Kerüld azonban az értelmetlen vitatkozásokat, a nemzetségtáblázatokat, a veszekedéseket és a Törvény felőli szóharcokat, mert haszontalanok és hiábavalók. A szakadást okozó embert egy vagy két figyelmeztetés után kerüld, hiszen tudod, hogy az ilyen ember meghasonlott, bűnben él, és önmagát ítéli el” (Titus 3:9–11).

Egység a hittételekben

15, 16. a) Miért nincs helye a keresztény gyülekezeten belül a különböző elgondolásokat képviselő „iskolák”-nak, és mit mond erről Pál apostol? b) Vajon azt jelenti ez, hogy a keresztények nem használhatják a gondolkodóképességüket? c) Mit mond Péter, Judás és Pál a kételkedés és az igazságtól való félrevezetés veszélyéről?

¹⁵ Az eddigiekből kitűnik, hogy az igaz keresztényiséget nem lehet hitfelekezetekre és szektákra felosztani. Mégcsak különféle irányzatok vagy „iskolák” sem férhetnek meg egymás mellett a keresztény gyülekezeten belül. Pál ezt írta a korinthusiaknak: „Azért intelek titeket testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében, hogy mindnyájan egybehangzóan beszéljetek és ne legyenek nézeteltérések köztetek, hogy megfelelően egységesek legyetek ugyan abban az értelemben és ugyan abban a gondolatmenetben” (1Korinthus 1:10).

¹⁶ Ez nem azt jelenti, hogy Jehova keresztény tanúi nem használhatják gondolkodó képességüket. Péter apostol arra buzdít minket, hogy használjuk ’tiszta gondolkodó képességünket’, amikor visszaverjük a ’csúfolódók’ támadásait, akik az „utolsó napokban” megjelennek, és tagadják Krisztus „jelenlétét” (2Péter 3:1–4). Judás pedig arról ír a levelében, hogy egyeseknek „kételyeik vannak” (Judás 22). De sem Péter, sem Judás nem mondja, hogy egy keresztény megmaradhat csúfolódónak vagy kételkedőnek. Péter azt mondja, hogy ’vigyázzunk’ az „ingatag” emberek miatt, akik ’elferdítik az Írásokat’ (2Péter 3:16, 17). Judás pedig kijelenti, hogy a kételkedők veszélyben vannak és ’ki kell ragadni őket a tűzből’ (Judás 23). Azokat akiket félrevezettek és eltérítettek az igazságtól, „szelíden” segíteni kell abban a reményben, hogy „felocsúdjanak az Ördög kelepcéjéből” (2Timótheus 2:23–26).

17. Milyen módon használja az igaz keresztény a gondolkodó képességét és mire törekszik őszintén?

¹⁷ Az igaz keresztény alázatosan használja fel ’tiszta gondolkodó képességét’. Pál ezt írja: „Kérlek titeket . . . járjatok méltóan ahhoz az elhíváshoz, amelyre elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és hosszútűréssel, elviselvén egymást szeretettel, őszintén törekedjetek arra, hogy a szellemi egységet megőrizzétek a béke egyesítő kötelékében. Egy a test és egy a szellem, aminthogy egy reménységre kaptatok is elhívást; egy az Úr, egy a hit, egy az alámerítkezés; egy az Istene és Atyja mindenkinek: ő van mindenek felett, és mindenek által és mindenekben” (Efezus 4:1–6).

Hogyan lehet az egységet elérni és megtartani

18. Mit jelentenek a következő kifejezések: a) „egy az Isten”? b) „egy az Úr”? c) „egy a szellem”? d) Mi a keresztényiség egyedüli írásos útmutatója?

¹⁸ Pál arról beszél, hogy „egy az Isten . . . aki mindenek felett van”. Mózes ezt így fejezi ki: „Jehova, a mi Istenünk egy Jehova” (5Mózes 6:4). Ez az alapvető igazság sohasem változik meg. És ez a keresztény egység kulcstényezője. Csak egy Isten van és egyetlen elfogadható módon lehet őt imádni: „szellemben és igazságban” (János 4:23, 24). Az „egy Úr” pedig Jézus Krisztus, „a keresztény gyülekezet feje” (Kolossé 1:18). Az „egy szellem” Jehova tevékeny, egyesítő erejét jelenti. Jézus azt mondta tanítványainak: „A segítő, a szent szellem, amit az Atya küld az én nevemben, az megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek” (János 14:26, 27). Az a ’minden’ amit a szellem a tanítványoknak ’eszébe juttatott’, le van írva a Keresztény Görög Iratokban. Ezek az Írások a Héber Írásokkal együtt alkotják a Bibliát, az igazi keresztényiség írott útmutatóját, vezérfonalát.

19. Mi az „egy test”, és kit nevezett ki Jézus arra, hogy ugyan azt a szellemi táplálékot szolgálja fel minden tagjának?

¹⁹ A keresztény gyülekezet „egy test”, és Jézus a „feje” (Efezus 1:22, 23). Az egységes gyülekezet egyéni felkent tagjai mindannyian ugyan azt a szellemi eledelt kapják. Ebből a célból a „Gazdájuk” egy kollektív vagy összetett „hű sáfár” osztályt nevezett ki itt a földön i. sz. 33 pünkösdjén: a felkent keresztények testületét. Mivel a „gazda” — amikor 1919-ben visszatért — a testület maradék tagjait hűnek és értelmesnek találta abban a munkában, amelyet rájuk bízott, tudniillik hogy „táplálékkal” lássák el az övéit, „összes javai fölé” kinevezte őket (Lukács 12:42–44). A tények azt mutatják, hogy 1919 óta ez a „sáfár” hűséggel gondját viselte a gazda „javainak”.

20. a) Milyen ellentétet láthatunk Isten népe és a hitehagyott vallásoskodók között, az Ésaiás 65:11, 13verse szerint? b) Mi járul hozzá nagyban a Jehova népe közt uralkodó egységhez?

²⁰ A kereszténység számos egyházának és szektájának papjait nem találta Jézus abban a munkában, amelynek az lett volna a célja, hogy kellő szellemi „eledellel” lássák el Krisztus „szolgáinak háza népét”. Ezért ezek a papok a nyájukkal együtt „éheznek” (Ésaiás 65:11, 13). Másrészt a „hű sáfár” bőséges „szellemi eledelt” szolgált fel „a kellő időben” az egyedi felkent keresztényeknek, és 1935 óta a „más juhok” egyre növekvő „nagy sokaságának” (Jelenések 7:9, 10; János 10:16). Nyelvjárásuktól és földrajzi helyzetüktől függetlenül, Jehova összes tanúja mindenütt a földön ugyanazt a tanulmányi programot követi, ami Isten Szavára épül fel. Ez nagyban elősegíti és fenntartja a köztük uralkodó egységet.

Jehova népének csodálatos egysége

21. Hogyan marad fenn ma az egység Jehova Tanúi között, és hogyan hasonlítható ez az apostolok idejében megvalósított szervezeti elrendezéshez?

²¹ Jehova Tanúi mintegy 45 000 gyülekezetének egységét 200-nál is több országban a Biblián alapuló szervezeti módszereik is nagyban elősegítik. „Az apostolok és a jeruzsálemi vének” alkották az első századi keresztény gyülekezet vezető testületét (Cselekedetek 15:2). Ők és képviselőik „felvigyázókat” és „kisegítő szolgákat” neveztek ki a gyülekezetekben, és egyéb felügyeleti döntéseket is hoztak (Filippi 1:1; Titus 1:5;Cselekedetek 14:23; 16:4). Hasonlóképpen ma is a felkent keresztény vének egy csoportja alkotja Jehova Tanúi Vezető Testületét. És ahogyan az első századi vezető testület döntéseit közölték a gyülekezetekkel, Jehova Tanúi összes gyülekezete megkapja a Vezető Testület utasításait és részesül az utazó felvigyázók látogatásában (Cselekedetek 15:22, 23, 30). És ahogyan akkor történt, ma is úgy történik: ’a gyülekezetek pedig nap nap után tovább erősödtek hitben és gyarapodtak számban’ (Cselekedetek 16:5).

22. Mit értékelnek különösen nagyra Jehova Tanúi, és mit akarnak továbbra is egységesen végezni?

²² Jehova Tanúi megszabadultak a kereszténység szektás megosztottságától. Jézus Krisztus, az „egy Úr” alatt, valamint az ő „sáfára” vezetésével egységesen végzik a ’Királyság jó hírének’ prédikálását (Máté 24:14). Buzgón igyekeznek megőrizni ’a szellemi egységet a béke egyesítő kötelékében’. Igen, ’szilárdan állnak egy szellemben, egy lélekkel együtt küzdve a jó hír hitéért’ (Efezus 4:3; Filippi 1:27)."

• w84 4/1 26–30. o.
• „Egy az Úr, egy a hit, egy az alámerítkezés”