Miután az első parancsolatot
megjehovásította a waccstowerinc,
felmerült az igény, hogy:
-Dik, a második parancsolat se nem valami fényes, wáltoztassuk má' meg aztis!
-Oké, főműsorwezetőtestületegynyolcadrésze, de ho' akarod? Brúklinban-é, netán Warwwwickban?
-Ó dehogy, legyen inkább Suttyomban!
...és így is lett! Lett tesó átíratta az első parancsolat után a másodikat is Suttyomban!
Nézzük a folyamatot először a hatjehovás Károli idézetében:
"37Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38Ez a legnagyobb, az első parancs. 39A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. 40Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.”
Aztán amikor megújwilágosodtak a biblijakutyatók,
rájöttek, hogy:
-Úristen, az Úr csak egy cím,
azaz az Úristen azt jelenti Címisten,
az meg mi,
legyen inkább Jehova,
az sokkal tizenharmadikszázadibb, mint a Küriosz,
ami meg egy irányítószám!
Így hát egy ideig ilyen volt az első két parancsolat a wacstowerinc tiltólistás biblijájában:
"Amikor megkérdezték Jézustól, hogy mi az Izrael nemzetének adott legnagyobb parancsolat, ő ezt mondta: „»Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész elméddel.« Ez a legnagyobb és első parancsolat. A második ehhez hasonló: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat«” (Máté 22:37–39).
- Óriási öröm, hogy Isten munkatársai lehetünk!
"A második legnagyobb parancsolat: Amikor egy zsidó megkérdezte Jézustól, hogy ’mi jót kell tennie, hogy örök életet kapjon’, és tudni akarta, hogy mely parancsolatokat kell megtartania, Jézus megnevezett ötöt a tízparancsolatból, majd hozzátette a 3Mózes 19:18-ban olvashatót: „szeresd felebarátodat [plé·sziʹon], mint önmagadat” (Mt 19:16–19). Azt is megállapította, hogy ez a Törvénynek a második legfontosabb parancsa – egyike annak a kettőnek, amelyen az egész Törvény és a Próféták alapultak (Mt 22:35–40; Mk 12:28–31; Lk 10:25–28).
Ki a felebarátom? Amikor egy másik férfi, aki feltétlenül igazságosnak akarta magát bizonyítani, megkérdezte Jézustól, hogy ’ki valójában a felebarátja [plé·sziʹon]’, Jézus segített a hallgatóinak
még világosabban látni a plé·sziʹon szó jelentését.
Az irgalmas szamaritánusról szóló szemléltetésében kiemelte, hogy az igazi felebarát az, aki – még ha messze lakik is, vagy nem is rokona vagy társa az adott személynek – kimutatja embertársa iránt azt a szeretetet és kedvességet, amelyre a Biblia parancsot ad (Lk 10:29–37)."
- Felebarát