"TOLSZTOJ VAGY JEHOVA

Amikor a világ a háború küszöbén táncolt, Jugoszlávia egyik legnagyobb gyülekezetében

meghasonlás támadt.

Egyesek kezdtek Lev Tolsztoj, orosz író és vallásfilozófus nézetei mellett szót emelni. 

Tolsztoj egykor az orosz ortodox egyház tagja volt, majd meggyőződésévé vált, hogy az összes keresztény egyház romlott intézmény, teljességgel meghamisítja az igaz kereszténységet.

Voltak testvérek, akik kezdték elsajátítani ezt a minden vallási szervezet iránti bizalmatlanságot,

és elégedetlenségüket fejezték ki Jehova szervezete iránt.

A zágrábi gyülekezet élén álló testvérnek – visszaélve a belé vetett bizalommal – sikerült meggyőznie a legtöbb hírnököt, hogy fogadja el Tolsztoj nézeteit.

A testvér olyan nagy hatást tudott kifejteni, hogy a gyülekezet legnagyobb része, több mint 60 fő, elfogadott egy határozatot, hogy kilép Jehova szervezetéből.

Amikor Rudolf Kalle meghallotta, hogy mi történt, sürgősen elutazott Belgrádból Zágrábba, hogy beszéljen az egész gyülekezettel.

Olyan alapvető bibliai igazságokra emlékeztette őket, melyeket Jehova a hű és értelmes rabszolga osztályon keresztül tárt fel (Máté 24:45–47). Majd feltette a kérdést:

„Ki tanította meg nektek ezeket az igazságokat, Tolsztoj, vagy Jehova szervezete?”

A Józsué 24:15-öt idézve megkérte, hogy akik Jehova szervezetében akarnak maradni, emeljék fel a kezüket.

Mindössze két kéz emelkedett fel.

– Kimondhatatlanul fájdalmas volt – mondta Rudolf.

Úgy tűnt, mintha a gyülekezetben elért valamennyi jó dolog ezzel elveszne.

Rudolf ezután megkérte a két hűséges testvért, hogy menjenek fel az emelvényre, majd ezt mondta:

„Csak hárman maradtunk. Most mi képviseljük Jehova népét ebben a városban. Szeretném megkérni a többieket, hogy hagyják el a termet, és járjanak a maguk útján. Kérjük, hagyjatok minket magunkra! Mi a mi Istenünket, Jehovát akarjuk szolgálni, ti pedig menjetek, és szolgáljátok a Tolsztojotokat. Nem akarunk többé társulni veletek.”

Néhány másodpercig síri csend volt. Majd egymás után kezdték felemelni a kezüket, és ezt mondták:

„Én is Jehovát akarom szolgálni.”

Végül csak a hitehagyó gyülekezetszolga és néhány követője ment el a teremből. A lojalitásnak ez a próbája megerősítette Jehova hűséges szolgáit az előttük álló még sokkal nehezebb próbákra."