2020. december 31. írta: a századik juh

"Warwick wiwes"

[Ezt a bejegyzést

Maria Frances Ackley

ihlette.]

"64. Mikor ne engedjen egy férj a feleségének, és miért van erre szükség?

⁶⁴Természetesen

a férj mint a család feje, nem engedhet a felesége kérésének akkor, ha szilárdan meg van győződve arról, hogy az ellentétben áll az egész család érdekeivel. (Hasonlítsd ezt össze a 4Mózes 30:6–8-cal!)

Felismeri,

hogy

a Biblia alapján

még a felesége érzelmi megnyilvánulásai ellenére is

kötelessége

ahhoz tartani magát, amit minden őszinteséggel helyesnek tart.

Ha a férj a meggyőződése ellenére eleget tenne felesége kívánságának,

ezzel gyalázatot szerezne Istenének,

aki őt családfői állásába helyezte.

Ha ezután a családja nehézségek közé kerül,

elkeseredettséget érezne feleségével szemben.

Ha ellenben

szilárdan ragaszkodik ahhoz, amit egyértelműen helyesnek tart,

abból a családnak lesz haszna.

Ha döntését imateljesen és a bibliai alapelvekkel összhangban hozza meg,

a felesége előbb-utóbb belátja,

hogy a férje bölcsen döntött,

és örülni fog,

hogy

férje kitartott elhatározásában.

Ez elmélyíti tiszteletét férje iránt,

és hozzájárul a saját

és az egész család boldogságához is."

bw 6. fej. 61–96. o.
Alázatos alárendeltség a hatalomnak jutalommal jár

Válaszd a legjobb életutat! 91–92. o.

...Hát igen, kedveskéim!

Ti kerestetek olyat, aki pert nyert a szerwezet ellen?

Bemutatkoznék: Maria Frances Ackley vagyok.

Ne aggódj, tisztában vagyok vele, pláne a fenti csodaszép idézet után, hogy Neked ez nem mond semmit...

Russellné woltam...

amíg el nem váltam,

és ki nem pereltem az exférjem által a Watchtowerincbe "mentett" közös vagyonunkat a

Watchtowerincből, kamatostól, az utolsó centig! :)

Így különösen érdekesen hangzik a fenti idézet

a férjek megkérdőjelezhetetlen bölcsességéről, nemdebár? :)

Felszámoltam az írói tevékenységem munkadíját is, jópármillió példányban olvashatták A KEZDETEKTŐL az én írásaimat a kiadwányokban,

persze a férjem neve alatt...

Node itt egy kis infó rólam:

"Russell és Maria házassága

Maria Frances Ackley a férjénél pár évvel idősebb és jóval tanultabb nő volt. A házasság megkötésekor 1879-ben, a fiatal pár a Máté 19:12 szószerinti alkalmazásaként elkötelezte magát egy önmegtartóztató, szexmentes házasság mellett. A másik furcsaság az volt, amikor egy év múlva,

Russell megözvegyült apja feleségül vette Maria testvérét, Emmát.

Így Russell sógornője

egyúttal a nevelőanyja is lett

és Maria saját testvére

egyúttal az anyósává is vált :).

Eleinte jól mentek a dolgok, a Russell házaspár

együtt dolgozott a magazinokon, Maria a könyvek írásában is részt vett, és az Őrtorony Társulat titkárnőjeként és pénztárosaként vezető és társszerkesztő szerepet töltött be.

Maria kiállt férje mellett, amikor vádolták

és nem vett részt az ellene szőtt összeesküvésben, sőt még a „hű és bölcs rabszolgának” is nevezte férjét,

jóval azelőtt,

ahogyan azt ő maga tette. [Úgy, ahogyan a fentebbi, kezdő watchtower-gondolatsor is természetesnek veszi, komprende?]

1895-ben Russell mégis különélést kezdeményezett összeférhetetlenségre hivatkozva (egyes források szerint, Maria nagyobb részvételt szeretett volna szerkesztőként elérni). Russellék válásáról többet itt lehet olvasni: http://jtinfo.blog.hu/2014/07/09/jehova_tanui_cselekedetei_110

Végül Maria kezdeményezte a legális különélést 1903-ban,

majd 1906-ban a törvényes válást

lelki kegyetlenkedésre hivatkozva.

A válópert megnyerte, és megfelelő tartásdíjat kapott

( Russell ki akarta semmizni).

Bár magát a válást nem hűtlenség miatt mondták ki – Maria nem is ezért kezdett perbe, hanem a tartásdíj végett -,

a tárgyaláson kiderült,

hogy Russell féltékenységre is okot adott, mégpedig a egy Rose Ball nevű fiatal hölggyel kapcsolatos viszonyával – pontosabban azzal a móddal, ahogyan ő viszonyult a nőhöz, vagyis ahogyan próbált hozzá közeledni.

Természetesen, ahogy várható, az Őrtorony későbbi kiadványaiban megpróbálták Russellt tisztára mosni, megvádolva Mariát férje elleni lázadással,

[Ismerős walahonnan? :) ]

letagadva a válást (azt állították, hogy csak különéltek, de törvényesen nem váltak el) és Russell-t, mint valami angyali álomférjet beállítva.

Rose Ball egy fiatal hölgy volt, aki 1888/1989 körül került a Russell házaspár házába, akit úgy tekintettek, mintha „nevelt lányuk lenne”. Az ekkor kb 20 éves lány vezető pozíciót töltött be az Őrtorony Társulatnál. Maria bírósági vallomása szerint

(melynek jegyzőkönyve megjelent a Brooklyn Daily Eagle 1906. április 26-i számában),

férjét több alkalommal Rose és/vagy a szolgálólány szobájában találta, az esti időszakban, amikor a nők már ágyban voltak, vagy ahhoz készülődtek. Amikor kérdőre vonta őt ezért – mivel ez alatt az idő alatt Russell már tekintélyes prédikátornak számított, sőt az Írástanulmányok-at írta - Russell felháborodott. Rose a levelezési osztályon dolgozhatott, így munkája miatt sokszor maradt késő estig a hivatalban. Russell és ő gyakran együtt mentek haza, és a Pásztor kellemetlen helyzetbe hozta a fiatal lányt, akitől esti „búcsúcsókot” kért. Russell „atyai kedveskedésnek” álcázta közeledését, de a lányt zavarta ez a viselkedés, így panaszt tett a feleségnél. A bírósági jegyzőkönyv szerint Russell így védekezett:

„Olyan vagyok mint egy medúza. Erre-arra úszok. Ezt-azt megérintek, és ha valaki reagál (itt az angolban a she és her szavakat használja, ami nőre utal), akkor magamhoz ragadom őt. De ha nincs reakció, akkor mások felé lebegek...”

Bár magát a tanúvallomást elvetették a tárgyaláson, de nem azért, mert az hamis volt, hanem azért, mert nem volt releváns a per szempontjából (mivel Maria a tartásdíjért perelt).

Rose időközben férjhez ment egy bibliakutató társához, egy bizonyos Henninges-hez, akit a 2000-es Évkönyvben ’Russell közeli barátjának’ neveznek, és aki 1900-ban Angliába utazott az ottani fiókhivatal megalapítása céljából. Rose és Henninges ekkor már három éve házasok voltak.

Érdekes fordulatnak tekinthető, hogy éppen abban az évben, 1903-ban Russell Ausztráliába küldte a Henninges házaspárt, ami nyilvánvalóan megnehezítette azt, hogy Rose tanúként legyen beidézve a válóperben (amire aztán a szervezet későbbi szerecsenmosdatásakor hivatkozott is, hogy Rose nem jelent meg tanúként).

Russell, a koronatanú sikeres eltávolítása után hozzákezdett felesége elhiteltelenítéséhez, amiben egy bizonyos Rutherford nevű ügyvéd volt segítségére. [A pancserek! :)]

Szinte hihetetlen,

de a Pásztor úgy próbálta kisebbíteni helytelen viselkedését, hogy Rose-t fiatalabbnak állította be valóságos koránál.

Amellett, hogy bizonyíthatóan hazudott a lány életkorát illetően az akkori Őrtorony lapjain

(1906. július 15.),

még azt is próbálta sugallni, hogy egy kiskorúval (Rose-t, aki akkoriban felelős pozíciót töltött be az Őrtoronynál, 10-13 évesnek írja le) erősen szexuális töltetű „atyai” játékot folytatni nem feltétlenül számít problémának.

Ezenkívül ez a „kislány”, aki csak úgy beleült az ölébe, és időnként játékból csókot nyomott az arcára, panaszkodott neki arra, hogy Maria túl sok munkával látja el a reggeli órákban. A szegény „árva” kislányt Russell megvédte feleségétől és ezentúl

saját nevelt lányaként bánt vele.

Russell szerint ennyi volt összes bűne, hogy felkarolt egy árvát (aki a valóságban nem volt árva). [Az 1975-ös Évkönyv a 69. oldalon foglalkozott bővebben a Russellt ért vádakkal.]

Az Őrtorony kiadványok továbbra is megvédik a Pásztor hírét, még azon az áron is, ha ehhez félinformációkat, szalmabábérveléseket kell igénybevenniük. Ahelyett, hogy elismernék,

hogy „Pásztoruk” nem volt tévedhetetlen,

sőt nagyon is esendő volt,

inkább az információk egy bizonyos módon történő tálalásával próbálkoznak meg. Például a Hirdetők könyv 646.oldalán azzal érvelnek Russell ártatlansága mellett,

hogy felesége soha nem vádolta őt paráznasággal.

Hát nem is, mert

1. nem ez volt a per tárgy, hanem a tartásdíj

2. Russell illetlen viselkedése jött fel a tárgyaláson, házasságtörésről nem volt szó.

De ahogy az lenni szokott, magáról a „medúza-kezű” férfiról, a lelkibántalmazásról, mint válóokról, sőt magáról Rose Ball szerepéről, a korával kapcsolatos hazudozásról egy szó sem esik.

Russell 1908-ban kiadott „fogadalma”, mely szerint tartózkodni fog attól, hogy egy másnembeli személlyel bezárt ajtók mögött legyen – és amely fogadalmat minden pilgrimre, bétellakóra kötelezően kiterjesztett -, érthetően nagy felháborodást keltett, és hozzájárult ahhoz a folyamathoz, hogy sokan elfordultak tőle.

További olvasnivaló a témában:

http://jtinfo.blog.hu/2010/07/16/maria_es_rose

http://jtinfo.blog.hu/2010/08/27/russell_mint_uzletember"

Russell újratöltve - a magánember - Blogközösség Jehova Tanúiért