2017. május 01. írta: a századik juh

A kiközösítés oka: Majálison való részvétel, amit nem bántak meg...

Csak a prostituáltak imádják azt a "büdös bálvány" májusfát!

Nem tűnik ez egy kicsit szélsőségesnek, kamerád?

"Május 1. — Mit jelent neked? (2005. április 22.) Most fogok végezni a középiskolában. Az iskolánkban minden évben megünneplik május 1-jét. Ilyenkor van egy főpróba, amit minden tanulónak meg kell néznie.

Korábban én is elmentem ezekre, a nővérem lelkiismeretét viszont bántotta ez az ünnepség. A cikk ráébresztett, hogy igaza volt!

Nagyon köszönöm. Tökéletes volt az időzítés!

C. C., Egyesült Államok"

https://wol.jw.org/hu/wol/d/r17/lp-h/102006171?q=m%C3%A1jus+1&p=par

2005. április 22.-ei Ébredjetek!:

Május 1. — Mit jelent neked?

AZ ÉBREDJETEK! NAGY-BRITANNIAI ÍRÓJÁTÓL

Amikor azt hallod, hogy május elseje, mire gondolsz? Felvonulásokra, tüntetésekre? A májusfatáncra? Egy munkaszüneti napra?

ATTÓL függően, hogy hol élsz, teljesen eltérő elképzeléseid lehetnek május elsejéről. Ám ezek kötődnek egymáshoz. Ha röviden megvizsgáljuk május elseje eredetét, az segít megértenünk a napjainkban megtartott ünneppel kapcsolatos szokásokat.

A kezdet

Az ókori Rómában május első napja Floralia ünnepére esett, melyet Flora, a virágok és a tavasz istennőjének a tiszteletére rendeztek. Ez az éneklésnek, a táncnak és a virágos felvonulásoknak volt az ideje.

A római prostituáltak különösen kedvelték ezt az ünnepet,

hiszen Flora istennőt a védelmezőjüknek tartották.

Amikor a rómaiak leigáztak más országokat, a szokásaikat magukkal vitték. Ám a kelta területeken látták, hogy május első napját a kelták is megtartják Beltane ünnepeként. A keltáknál a nap este kezdődött. A május elseje előtti estén minden tüzet kioltottak, és amikor a nap felkelt, az emberek örömtüzeket gyújtottak a dombtetőkön vagy megszentelt fák alatt, hogy így köszöntsék a nyarat és az élet megújhodását. A jószágokat kivitték legelni, és az istenekhez fohászkodtak, hogy védjék meg az állataikat. Hamarosan a Floraliát és a Beltanét ötvözték, és ebből született meg május elseje.

A német ajkúaknál és a skandinávoknál a Walpurgis volt a Beltane megfelelője. Az ünnepségek a Walpurgis-éjjel kezdődtek, amikor is máglyákat raktak, hogy elűzzék a boszorkányokat és a gonosz szellemeket. Más európai népek is kialakították a saját május elsejei szokásaikat, melyek közül sok a mai napig sem merült feledésbe.

A kereszténység egyházai nem igazán voltak hatással ezekre a pogány ünnepekre. „A május elseje, azaz a Beltane volt a legszabadabb nap, az egyetlen olyan ünnep, amelyet a keresztény egyház és a hatóságok soha nem tudtak teljesen a felügyeletük alá vonni” — jegyzi meg az angol The Guardian című újság.

A május elsejei szokások

A középkorra a május elseje, amely addigra új szokásokkal gyarapodott, Anglia legkedveltebb ünnepe lett. A férfiak és a nők a környező erdőkben töltötték az éjszakát. Virágot és virágzó ágakat szedegettek, hogy napkeltekor „köszönthessék a májust”.* Az erkölcstelenség széles körben elterjedt volt, számol be a puritán Philip Stubbes a The Anatomy of Abuses című röpiratában. Az ünnepségen részt vevők a falu közepén felállítottak egy májusfát, amely körül egész nap folyt a tánc és a játék. Stubbes

„büdös bálványként” utal a májusfára.

Az emberek választottak egy májuskirálynőt, valamint rendszerint egy májuskirályt is, és ők voltak a főszereplők az ünnepségeken. A májusfa és a májuskirálynő-választás Európa más részein is szokás volt.

Milyen jelentőséggel bírtak ezek a május elsejei szokások? A Britannica Hungarica kifejti: „A tavaszünnep megtartásával eredetileg a jó gabonatermést, ill[etve] az állatállomány és az ember termékenységét akarták elérni, a termékenységgel való kapcsolat azonban fokozatosan megszűnt, és a hagyomány általában csak a népi mulatságokban élt tovább.”

Nem volt mindig népszerű

A protestáns hitújítók megpróbálták kiirtani ezt a pogány ünnepként számon tartott eseményt. A református Skóciában 1555-ben eltörölték a május elsejét. 1644-ben pedig a puritánok által vezetett angol parlament betiltotta a májusfát. A köztársaság idején, amikor Anglia király nélkül maradt, a május elsejei „kicsapongó gyakorlatokat” korlátozták, ám 1660-ban a monarchia visszatérésével újra lehetett májusfát állítani.

A májusfával kapcsolatos ünnepségek a XVIII. században és a XIX. század elején folyamatosan megkoptak, de később, erkölcsösebb köpenybe öltöztetve újra életre keltek. Sok minden, amit hagyományos május elsejei szokásnak tekintenek, csak nemrégiben alakult ki, mint például az, amikor a gyermekek körültáncolják a májusfát, és közben a fára tűzött színes szalagokat egymásba fonják. Ám a május elseje ősi eredetével foglalkozó folklórkutatók sok pogány gyökerét fedezik fel ennek az ünnepnek.

Az Európából kivándorlók más országokba is magukkal vitték a május elsejei szokásaikat, és néhány leszármazottjuk még ma is a hagyományos módon tartja meg ezt az ünnepet. Sok országban azonban május elseje, vagy az utána következő első hétfő nem más, mint egy munkaszüneti nap.

Május 1. a munka ünnepe lesz

A mai május elsején megtartott felvonulások és tüntetések Észak-Amerikában kezdődtek. Miért pont ott? Az ipari forradalom olyan gépeket hozott magával, amelyek megállás nélkül működtek, és ezért a gyártulajdonosok gyakran elvárták az alkalmazottaiktól, hogy vasárnap kivételével mindennap közel 16 órát dolgozzanak. A kereskedelmi és munkásegyesületek szövetsége az Egyesült Államokban és Kanadában javítani akart a munkások életkörülményein, ezért 1886. május 1-jétől nyolcórás munkanapot követeltek. A munkáltatók nagy hányada ezt visszautasította, így május elsején munkások ezrei léptek sztrájkba.

Az Egyesült Államok munkásmozgalmának első mártírjai a chicagói Haymarket téren elkövetett véres felkelés során haltak meg,* majd ezek után angol, francia, holland, olasz, orosz, valamint spanyol munkások is csatlakoztak a mozgalomhoz. 1889-ben Párizsban, a világ munkáspártjainak a kongresszusán kihirdették, hogy 1890. május 1-jén nemzetközi megmozdulást hirdetnek a nyolcórás munkanap bevezetéséért. Attól kezdve minden évben megtartották ezt a napot, melyen a munkások szót emelhettek, jobb munkakörülményeket követelve.

A Szovjetunió tagköztársaságaiban május elsejét a hagyománynak megfelelően katonai díszfelvonulásokkal és technikai vívmányok bemutatásával ünnepelték. Ma sok országban a munka ünnepeként vagy a munkások nemzetközi napjaként ünneplik meg május elsejét. Ám az Egyesült Államokban és Kanadában a munka ünnepét szeptember első hétfőjén tartják.

Ősi és modern kori összefüggések

Május elseje mindig is népünnepély volt. A munkások — a munkáltatójuk engedélyével vagy anélkül — nem dolgoztak ezen a napon. A társadalmi szerepek ekkor mindig felcserélődtek. A nap királyát és királynőjét az egyszerű emberek közül választották, az uralkodó osztályt pedig gyakran nevetség tárgyává tették. Éppen ezért május elsejét könnyen a munkásmozgalmakkal kapcsolták össze, és a XX. századra a szocialisták naptárjába is bekerült.

A régebbi május elsejéhez hasonlóan a munkások nemzetközi napját is az utcai felvonulások jellemzik. Ám a május elsejei ünepségeken történő erőszakos megmozdulások csak az utóbbi években terjedtek el. 2000. május 1-jén például világszerte tiltakoztak a globalizáció ellen. Ezeket a tüntetéseket összecsapások, sérülések és jelentős anyagi károk árán verték le.

Kielégítő változások

Vajon várhatjuk azt az emberektől, hogy az egész világra kiterjedően olyan változásokat idézzenek elő, amelyek a tiszta szívűek javára vannak? Nem igazán. Az ókori bibliai példabeszéd újra és újra igazolódik: „Még csak lépteit sem irányíthatja a járókelő ember” (Jeremiás 10:23).

Ahhoz, hogy a földön béke legyen, egy magasabb rendű, emberfeletti hatalomra van szükség. Ennek a hatalomnak a Forrása nem más, mint a föld Teremtője, Jehova Isten. Szava, a Biblia úgy beszél róla, mint aki ’megnyitja a kezét, és kielégíti minden élő kívánságát’ (Zsoltárok 145:16). Kérünk, vizsgáld meg Isten további nagyszerű ígéreteit.

Amikor Isten Fiának, Jézus Krisztusnak a mintaimájában foglaltak beteljesednek, Isten Királysága el fog jönni, és Isten akarata biztosan meglesz a földön. A Biblia azt ígéri, hogy Isten kinevezett Uralkodója, Jézus Krisztus „megszabadítja a segítségért kiáltó szegényt, az elnyomottat is, és bárkit, akinek nincsen segítője. Megszánja az alacsony sorút és a szegényt, a szegények lelkét megmenti ő. Az elnyomástól és erőszaktól megváltja lelküket” (Zsoltárok 72:12–14).