Kongresszusi szünet volt, amikor egy régen látott "barátot", immár vén testvért vettem észre a korlátnál. Régen egész sokat jártunk együtt szolgálatba, mert vénsége előtt a vaskalaposság minden jellemvonását nélkülözte, egyáltalán nem istenítette a szervezetet, hajlandó volt utánanézés után kiigazítani az addigi véleményeit, és átértékelni azokat az új világosságok fényében pozitív, de negatív irányba is, és mindehhez a Bibliát tartotta Szentírásnak a szervezeti kiadványok ellen is akár. 

Pontosan ismerjük egymás véleményét a szervezet múltjáról, ügyekről, ezért meglepetésként ért, hogy elfogadta a véni kinevezést.

- Mi történt, a kék pirulát választottad?  

utaltam Morpheus Neonak tett ajánlatára:

"A kék visszavisz a Mátrixba. Holnap reggel felébredsz az ágyadban, és nem emlékszel semmire. Az életed megy tovább a régi "normális" kerékvágásban.

De ha a pirosat választod, az életed már soha nem lesz az, ami régen volt. Kilépsz a Mátrixból, és megismered a Valóságot!"

.

.

Éppen pizzát evett, szalámis volt, duplasajttal, baconnel, tejfölös alappal, két szeletet már megevett, de a széleit meghagyta, és most kidobta a kukába a szalvétával együtt, amibe a száját törölte.

Házigazdáknak szóló műmosoly

ült a szájára, és elmagyarázta,

hogy nagyon szereti a pizzát,

de a széleit nem annyira, ezért úgy döntött, hogy csak a finom, szaftosra ázott tésztájú részt eszi meg, a szélekkel, mint ballaszttal nem foglalkozik, mert a pizza végeredményben és az ő értelmezésében nem a szélekről, mint kidobandó melléktermékről szól, hanem a szósszal megkent, feltéttel megrakott, sajttal megszórt részekről.

Rájött, hogy

ez az, ami őt igazán érdekli a pizzában,

mint szervezetben,

és úgy gondolja, így többet tud segíteni azon testvéreknek, akiknek elnyomottságát és kiszolgáltatottságát nemegyszer kitárgyaltuk már, és egyet is értettünk mindenben.

.

.

-Te folyamatosan csak a szélét eszed meg a pizzának,

folyamatosan rágod a kemény, túlsült tésztaszélt, és így nincs hely már az igazán finom és élvezetes ízeinek az életedben.

Megérkezett a fia, nagyot nőtt, mióta nem láttam. Nehezen oldódó jó fej kissrác volt anno, most jött pizzáért.

-Látod, ő is kereszteletlen hírnök már, a következő kongresszuson keresztelkedik,ha a vének -itt kihúzta magát, köhintett, élcelődően a fiára nézett- érettnek találják a megkeresztelkedésre.

-Miért akarsz megkeresztelkedni Jehova Tanújaként?

kérdeztem az önfeledten pizzát majszoló fiát.

Meglepődött, szeretett volna csak a pizzára koncentrálni, de közben átgondolta, hogy mégiscsak kongresszuson vagyunk, és az apja az előbb azt állította burkoltan, hogy nem elég érett a keresztelkedésre,ezért lenyelte a falatot, komoly képet próbált felvenni, és hallhatóan betanult, gépies módon elmondta,

hogy ő meggyőződött arról, hogy ez Isten szervezete, és szeretné megismertetni másokkal is az igazságot.

Az apjára nézett, elmosolyodott, és leharapta a maradék "jó" részt, kért még egy szelet pizzát, majd kimentette magát, hogy

"Dávidék várnak!",

és elszaladt, útközben az előző szelet pizza szélét kidobta a sarokban lévő félig telt kukába.

-Beth Sharimba szalad?

Az apára néztem, aki szintén hallotta a gépies, betanult visszamondást, és érezte is, hogy ez komoly baj, és látta a ki nem mondott kérdést is a szememben, de hát ő mégiscsak vén, és egyébként se ítélgessem őt! láttam megvillanni a szemében, de nem mondta ki, inkább lesütötte a szemét...

-Nagyon dicséretes, hogy segítettél a fiadnak megismerni ezt a szervezetet,

amit te az átlagnál jóval jobban ismersz.

Hallatszott a hangjában a meggyőződés,

ugye?

Te is hallottad?

.

.

Megigazította a rendezői kitűzőjét, a szemembe nézett, és azt mondta, hogy eléggé leterhelik most a gyülekezeti ügyek, nincs ideje és energiája másokra, ne haragudjak, és elköszönt.

.

.

Utánna néztem, és nem értettem...

Még csak meg sem kínált a pizzájából!