"Jehova Isten azt mondta Noénak, a közös ősünknek, hogy a vérrel különleges módon kell bánni (1Mózes 9:3, 4). Később Isten Izraelnek adott törvényei a vér szentségét fejezték ki: „Ha Izrael házából egy ember, vagy egy jövevény . . . bármilyen vért megeszik, akkor én bizony az ellen a lélek ellen fordítom arcomat, aki vért eszik.” Az az izraelita, aki visszautasította Isten törvényét, másokat is beszennyezhetett, ezért Isten hozzátette: „ki fogom irtani a népe közül” (3Mózes 17:10). Később egy jeruzsálemi összejövetelen az apostolok és a vének úgy határoztak, hogy a keresztényeknek ’tartózkodniuk kell a vértől’. Ez ugyanolyan létfontosságú, mint a nemi erkölcstelenségtől és a bálványimádástól való tartózkodás (Cselekedetek 15:28, 29).
Mit jelentett akkoriban a vértől való ’tartózkodás’? A keresztények nem ettek sem friss, sem alvadt vért, és nem ették meg olyan állatnak a húsát sem, amelyiket nem véreztettek ki. Ki volt zárva az olyan ételek fogyasztása is, amelyekbe vért tettek, például a véres hurkáé. Ha az említett bármelyik módon vért vettek volna magukhoz, azzal megszegték volna Isten törvényét (1Sámuel 14:32, 33)."
- Olvasók kérdései
-Tehát hogy wálaszolnál arra a kérdésre, hogy miért nem ettek véreshurkát Jeruzsálemben?
-Hát mert "azzal megszegték volna Isten törvényét"!
-Ahamm... csak kérdem, ha májashurkát ettek volna, azzal vajon nem szegték wolna meg "Isten törvényét"???
Elképzelem Jeruzsálemben az akkori helyi büfét,
[Kosher Shakter pecsenyesütője]
ahol hurkát-kolbászt sütnek, DE botláskőnek kiírják a véreshurkát is:
- Mondjad, Netanjahu testwér, mit kérsz?
-Há' két szál kolbit, meg még 4 szál hurkát! De ne véres legyen!
-Kedves Netanjahu testvér, mi nem árulunk denevéres hurkát!
-Akkor jó! Pálesz testvér, Te mit kérsz?
-Hmm... májashurkát már ettem... kolbit is... milyen az a véreshurka?
-Őöööelnézést... nagyonjóezahurka, de hagy kérjek már még 19 darab kézreálló követ...
-Én is!
-Nekem is adjon!
-Én huszat kérek!
-Nyugivan emberek, ne tolakodjanak, jut mindenkinek kő, de csak sorjában... Szóval, Pálesz testvér, Te véreshurkát kérnél?
-Ánemdehogy, csak érdeklődtem, hogy az milyen.
-Há' véres. Kell vagy nem kell, ne tartsd fel a sort!
-Inkább mégse, mert nem szeretnék véres sertéshúst enni itt Jeruzsálemben, azt mégiscsak tiltja Isten törvénye, ellenben a májas sertéshúst a watchtowerinc szerint nem, úgyhogy legyen még 2 adag pácolt lapocka is, meg az a fél disznósajt, de csak ha nem véres, mert azt tiltja Isten törvénye! Ja, meg kérek 20 dékágé töpörtőt is! Röff, én beszéltem!
"Kedves Rabbi!
Miért van az, hogy a disznót olyan kiemelten kezeli a zsidóság, mintha az tréflibb lenne a többi nemkóser állatnál?
Üdvözlettel:
T.
Kedves T!
A disznó tényleg a nemkóserség szimbóluma, sok zsidó, annak ellenére, hogy nem eszik kósert, a disznót mégis kerüli. Noha háláchikusan a disznó nem kevésbé kóser, mint mondjuk egy homár, mégis ez az állat van leginkább pellengérre állítva.
Az emlősállatoknál két jel együttes megléte adja a kóserságot: a párosujjú pata és a kérődzés. Ha valamelyik hiányzik, az állat nem kóser. Egyetlen állat van, amelyik úgy néz ki, mintha kóser lenne, mivel hasított patája van, ám a belső jegye, a kérődzés hiányzik: ez a disznó. Minden más állat „vállalja”, hogy nem kóser és egyik jeggyel sem rendelkezik. A disznó azonban előre nyújtja párosujjú patáit, mintha azt mondaná: nézzétek, én kóser vagyok, hasított patám van, mint a kóser állatoknak. Csakhogy a belsejében elrejtve ott a bizonyíték, hogy nem kóser, hiszen nem kérődzik. Innen ered a disznó különösen rossz híre: szenteskedő külsővel takarja, hogy belülről bűnös."
https://zsido.com/hogy-treflibb-e-a-disznohus/